A családállítás működése a gyakorlatban

A családállítás során a képviselők altruista módon segítik megjeleníteni az állítást kérő családjában lévő dinamikákat. A képviselők mozdulatai, testbeszédük, tekintetük az, ami előmozdítja, valamilyen irányba elviszi a történetet. Az állításvezetőnek a morfogenetikus tér segítségével képek villannak be, illetve olyan teszt mondatok, melyeket a képviselő megerősít, vagy nem tart igaznak. A kimondott mondatok hatására, ha mindenki megkönnyebbül vagy megkomolyodik, és rendeződni látszik a tér, akkor jó úton járunk.

Meg kell tehát nézni, hová áramlik a szeretet. Ez azonban nem azt jelent, hogy a családtagoktól megköveteli a rendszer, hogy egy erkölcsi törvényt követve mindenkit szeretni kell. Mindössze annyit mutat, hogy ez a szeretet létezik, és hogy lelki tényezők gátolják ennek a szeretetnek az áramlását. A családállítás során ez a tény felszínre kerül és ez mutat utat a megoldáshoz.

A családállítás nem idealizálja a régi dolgokat, a hagyományt, hanem segít szabaddá tenni bennünket, hogy bátran merjük járni a saját utunkat. Ez viszont csak akkor fog működni, ha szeretettel elismerjük a kötelékeinket, a szeretet rendjét, melynek révén rátalálhatunk saját erőnkre és saját utunkra.