A családállításban résztvevők sebezhetősége

A családállítás mély lelki munka, és a sebezhetőség ennek egyik legfontosabb "ajtaja". Amikor valaki hajlandó felvállalni az érzéseit, kimondani az igazságát, és megmutatni belső valóságát, még akkor is, ha ez fájdalmas vagy kiszolgáltatottá teszi őt, akkor a bátorsága jutalmaként komoly előre mozdulás következhet be régi megoldatlan problémáiban.

A családállítás során a sebezhetőség több síkon jelenik meg. A legerősebb az állítást kérőben,

hiszen meg kell nyílnia egy csoport előtt, fel kell vállalnia nehéz érzéseit: harag, félelem, fájdalom, bűntudat, veszteség stb., és kénytelen szembenézni azzal, amit eddig elkerült (pl. családi titkok, elfojtott sérelmek, gyász). Ha ez nem járható út valaki számára, akkor az egyéni családállítás a megoldás számukra.

A képviselők azzal, hogy más emberek helyébe állnak (pl. anya, apa, nagyszülő), sokszor ismeretlen, mély érzésekhez kapcsolódnak, amelyek nem az övék. Ahhoz, hogy hitelesen tudják visszaadni a morfogenetikus mező üzeneteit, nyitottnak kell lenniük az érkező impulzusokra. Ez a nyitottság azonban egyfajta sebezhetőség, mert gyakran belső történeteket, rezonanciákat is felkavarhat bennük.

És végül, az állításvezető sebezhetőségéről se feledkezzünk meg, hiszen egy jó vezető nemcsak technikailag irányít, hanem érzelmileg is jelen van. Be meri vallani, ha valamit nem lát világosan. Elég bátor ahhoz, hogy ne erőltessen megoldásokat, hanem együtt mozduljon a mezővel. Saját belső sebezhetőségével való kapcsolatban tud empátiával jelen lenni az állítás kérő fájdalmában.

A változáshoz minden résztvevő nyitottságára szükség van. Ha valaki elrejti a valódi problémákat, az állítás felszínes marad. Ha azonban a valódi érzések felszínre kerülnek, az hitelességet teremt, és gyógyító jelenlétet hoz, mely másokat is inspirálhat ugyanerre. Nem kell erősnek vagy tökéletesnek lenni, hiszen sokszor pont akkor történik elmozdulás, amikor valaki meg meri élni a fájdalmát.