A fel nem dolgozott gyász terhe

Egy házaspár gyermekének elvesztése az egyik legmegrázóbb, legnagyobb stresszel járó életesemény. Főleg, ha a gyászt nem sikerül közösen feldolgozniuk, hiszen ekkor nagy valószínűséggel meginog a pár kapcsolata is, mely felerősíti a veszteséget.

A gyászfeldolgozás különbözősége, amikor az egyik fél inkább csendben, befelé fordulva gyászol, a másik viszont beszélni, megosztani szeretne, könnyen félreértésekhez vezethet. Az elzárkózás a másik szemében közönynek tűnhet, a folyamatos beszéd pedig a másiknak túlterhelőnek.

Ráadásul sok szülő (akár indokolatlanul is) hibáztatja magát vagy a párját ("ha akkor nem…", "miért nem vettük észre… stb"). Ezek a kimondott vagy kimondatlan vádak is egyre mérgezik a kapcsolatot.

Gyakran a veszteséget követően a testi közelség is átmenetileg megszűnik és a távolság idővel érzelmi távolsággá válhat.

Ha az egyik fél hamarabb visszatérne a hétköznapokba, a másik pedig még nem kész, az újabb konfliktust hozhat, csakúgy, mint a családtagok, barátok nyomása, hogy ("tovább kell lépni", "ideje újra próbálkozni").

A gyász azonban nem időben mérhető és nem "helyesen" vagy "helytelenül" zajlik, de ha a fájdalom elszigetel, a párkapcsolat megerősítéséhez tudatos, közös munka és sok türelem szükséges.