A gyűlölet és gyűlöletkeltés transzgenerációs okai és következményei

A gyűlölet kapcsán az érdemes megnézni, hogy kik állnak a célkeresztben, illetve, hogyan adódik tovább az előítélet, a félelem és az ellenségkép.

A romákkal szembeni kirekesztés például évszázadok óta jelen van Közép-Európában. A családi narratívákban, beszélgetésekben, félmondatokban, viccekben az öröklődik tovább, hogy "ők ilyenek", "veszélyesek", "nem akarnak dolgozni" stb. Egy roma áldozat kapcsán gyakori a reakció, hogy: "Biztos nem véletlen történt…", pedig ez mindössze egy tanult érzelmi vakság.

A szociális frusztráció, a mélyszegénység, munkanélküliség, térségi leszakadás és az ebből fakadó düh nem felfelé, hanem egy könnyen azonosítható csoportra irányult. Így vált a roma közösség kollektív bűnbakká. "Mi mindig rosszul jártunk, mert ők…"

Ha egy csoportot nem teljes értékű emberként mutatnak be, az empátia megszűnik, általánosításba torkollik, az válik normálissá, hogy támadásnak lesznek kitéve, hisz "velük ezt meg lehet tenni".

A feldolgozatlan személyes kudarcok, a megalázottság, a "mi és ők" logika hamis kontrollérzést ad. A transzgenerációs elem ott jelenik meg, hogy a sérelmek nyelve és logikája öröklődik, nem maga az esemény.

A transzgenerációs gyűlölet azért veszélyes, mert láthatatlanul tanulódik, majd erkölcsileg normalizálódik és szélsőséges helyzetben erőszakká válik.