A megfelelő foglalkozást választottam?

Életünk során a párválasztás után a testhezálló foglalkozás kiválasztása a legnehezebb, pedig napjaink nagyrészét töltjük mindkettőjükkel.

Hivatásunk kiválasztását nem csupán egyéni érdeklődés, képességek vagy aktuális gazdasági körülmények befolyásolják, hanem gyakran olyan családi minták, tudattalan elvárások és sorsismétlések is, amelyek generációkon keresztül öröklődnek. A gyermek tudattalanul azt az érzést hordozhatja, hogy "akkor vagyok szerethető/értékes, ha a családi hagyományt követem".

A család gyakran irányítja a gyermeket, hogy olyan pályát válasszon, amely biztosítja a társadalmi státusz megőrzését vagy javítását, főként, ha a szülők a saját társadalmi helyzetük stabilizálásáért harcoltak.

Ha a családban valaki egy bizonyos szakmában kudarcot szenvedett, vagy emiatt üldöztetésben volt része (pl. katona, politikailag üldözött orvos), a következő generáció próbálhatja "jóvátenni" ezt a traumát azzal, hogy ő sikeresen éli meg ugyanazt a szerepet.

Szintén előfordul, hogy ha egy szülő vagy nagyszülő nem tudta megvalósítani saját álmait (pl. nem lehetett művész, mérnök, jogász), tudattalanul "ráhagyja" ezt a vágyát az utódjára, az utód pedig anélkül, hogy értené, miért – vonzódik egy adott hivatáshoz.

Ha úgy érzed szakmailag nem vagy a helyeden, a családállítás során lehetőséged van ránézni, hogy valóban az-e a hivatásod, amiben vagy, vagy inkább egy családi örökséget viszel tovább.

Öröm vagy kötelességérzet vezérel? Van-e benned szomorúság, düh, vagy épp büszkeség, hogy megvalósíthattad azt, amit a felmenőd (nem) tudott?