A nemkívánatos gyermek

Családállításokon a magzatelhajtás meglehetősen gyakori téma. Függetlenül attól, hogy a pár a döntést nehezen hozza meg, vagy sem, hogy nehezen éli-e meg, vagy sem, hogy fiatalok vagy gazdagok, a döntést követő bűntudat jelen van a térben.

Legtöbben megpróbálják mentesíteni magukat ettől a bűntudattól, ezért mentségeket hoznak fel a saját védelmükre: hogy túl fiatalok vagy túl öregek voltak, hogy a férfi egyedül hagyta őket a gyerekkel, vagy hogy a házasságuk már nem működött, hogy már sok gyerekük volt, csak egy futó kapcsolatot akartak, vagy hogy csak "becsúszott" a gyerek egy félrelépésből, vagy éppen vizsgaidőszak volt, stb.

Ezekből a magyarázkodásokból olybá tűnhet, hogy a nő tekinthető áldozatnak. Azonban ez közel sincs így, hiszen a gyermek az igazi áldozat. Az állítás során az elhajtott magzat helyén álló személyek mind ugyanazt élik meg felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mindaddig rosszul érzik magukat, amíg a bűnt nem vállalja fel az apa és az anya, amíg nem látják és nem fogadják szívükbe a gyereket.

A valóság elfogadása abban a mondatban fejeződik ki, hogy "Feláldoztalak, sajnálom". Ha a szülők átérzik ennek a mondatnak a súlyát, akkor megérzik a fájdalmat is, amit most már nem magukért, hanem a gyermekükért éreznek. Bár az abortuszt már nem lehet visszacsinálni, de így helye lesz a gyermeknek a szívükben. A bűn vádaskodástól mentes elismerése és a szerető szívük összeköti a szülőket az elhajtott magzatukkal.

A később született gyerekek viselkedését, sorsát is befolyásolhatja, ha volt előttük egy elvesztett magzat, akiről nem beszélnek vagy akit "kihagytak" a családi történetből. Például, amikor valaki babát szeretne, és sok éve próbálkozik sikertelenül, nagy valószínűséggel azonosul az egyik elvesztett testvérével és nem engedi meg magának, hogy boldogan éljen. Vagy ha valaki egy új kapcsolatban azt érzi, hogy valami távol tartja a mély intimitástól, akkor sok esetben láthatjuk, hogy egy korábbi kapcsolatban abortált magzat képviselője a jelenlegi pár közé áll. Egy eltitkolt, vesztett testvér szorongást, identitászavart is kelthet a családtagokban, és az élő testvér úgy érezheti, hogy nem a saját életét éli.

Az eltitkolt abortusz hatására a családi sorrend, vagyis a többi gyermek helyzete is megváltozik: például egy "első gyerek" valójában a második, ha előtte volt egy elvesztett magzat.

Azzal, hogy a szülők elismerik, hogy az elvetélt magzatnak helye van a szívükben, a családban, a történetükben, és róla nem feledkeznek meg, akkor a gyermek is megbékél és idővel a kisimulnak a konfliktusok a családban.