A párkapcsolat elsőbbsége a gyerekekhez képest

A választott családban (azaz a párkapcsolatban) az időrend az irányadó. Ez azt jelenti, hogy a párkapcsolatnak elsőbbsége van a gyerekekkel szemben, mert az előbb jött létre; ez azonban nem a családi kapcsolatok fontossági sorrendjét jelenti. A szülőknek egységet kell képezniük, és nem szabad, hogy a gyerekek érzelmileg, fontosságban vagy felelősségben a szülők fölé kerüljenek.

Sok családban ütköznek bele ebbe a szabályba, aminek az lesz a következménye, hogy lassan elhal a kapcsolat, mert az egyik fél "kívül marad" a családi egységen. Ilyenkor a gyerekek közül valaki átveszi a társ szerepét, ami aztán túlzottan megterhelő számára, hiszen a saját gyermeki szerepe helyett felnőtt szerepbe kényszerül. Ez a gyerekeknél hosszú távon bűntudatot, szorongást, párkapcsolati nehézségeket jelent felnőttkorban, a szülőknél pedig magányt, meg nem élt intimitást jelent. (Bár az is igaz, hogy vannak olyan gyerekek, akik nagyszerűen érzik magukat ebben a szerepben).

Különösen az anyák hajlanak arra, hogy a gyerek megszületése után jobban a gyerek semmint a férjük felé forduljanak. A gyerekek válnak számára elsődlegessé, a férj meg várhat a sorára. Így azonban a párkapcsolat lassanként meggyengül vagy akár meg is szűnik.

Az időrend a gyerekek/testvérek között is működik. Az elsőszülött több előjoggal rendelkezik a másodszülöttel szemben, egyszerűen azért, mert előbb jött a rendszerhez. Ha a sorrendben valaki előbbre tolakodik, akkor nyugtalanság, mérgelődés támad. Sok testvérkonfliktus emiatt a rendszerben bekövetkező zavar miatt alakul ki.

Az állítás során gyakran elhangzanak gyógyító mondatok, a kapcsolati rend helyreállítására, például, "Te voltál itt előbb. Te vagy a párom. Előbb voltál, mint a gyerekeink. Elhanyagoltalak – most újra látlak." A gyerekek felé pedig, "Ti vagytok a kicsik. Én vagyok a nagy. A ti helyetek a gyerekszerep, nem az én oldalamon, mint társ."

A családállításban az időrend szerinti elsőbbség azt szolgálja, hogy a rendszer egyensúlyban maradjon. Ha a párkapcsolatnak nem adják meg a méltó helyét, a gyerekek is szenvednek tőle – érzelmi, pszichés és kapcsolati szinten.