A pletykálkodásról

A szólás, "aki ma a barátodról pletykál, holnap rólad fog", pontosan rávilágít arra, hogy a pletyka nem csak másról, hanem közvetve rólunk is szól. A pletyka egyszerre erősítheti az összetartozás érzését ("mi tudjuk, ők nem"), ugyanakkor kirekesztő is lehet.

Régen a közösségekben az információcsere, még ha torzult formában is, a túlélést a "ki megbízható, ki veszélyes" hírek átadását szolgálta.

Ha valaki olyan közegben nő fel, ahol nincs biztonságos tér a nyílt kommunikációra, akkor

a családtagok kerülőutakon próbálnak kapcsolatban maradni és a kapcsolattartás egyik fő módja a pletyka, az emberek egymás háta mögötti kommunikáció lesz.

A pletyka gyakran elfojtott érzések (harag, sértettség, féltékenység) "árnyéknyelve", hiszen a közvetlen érzelemkifejezés veszélyes, így a tagok indirekt módon, "másról beszélve" próbálják kimondani, amit valójában éreznek.

Ha generációkon át azt látják a gyerekek, hogy a felnőttek a problémákat nem közvetlenül, hanem a másik háta mögött rendezik, ők is ezt tanulják meg konfliktuskezelési stratégiaként. Így a pletyka nemzedékeken átívelő kommunikációs minta lehet.