A visszaszerzett belső erő

Minden család egyensúlyra és működőképes állapotra törekszik, amelyből távoznia kell a legnagyobb belső erővel rendelkező embernek, különben olyan erőteljes feszültség jön létre, ami megbontja a rendszer stabilitását.

A rendszerből távozással a belső erővel rendelkező egyén olyan képességekre tesz szert, melyekhez csak ennek a lépésnek a megtételével juthat hozzá. Egyre inkább felismeri a mérgező viszonyokat, és fel is emeli a hangját ellenük. Egyre több düh szabadul fel belőle míg a gyász érzése meg nem érkezik hozzá. Már nem hívnak elő fájdalmas érzéseket bizonyos helyzetek, amelyek addig triggerként működtek, és tisztán kezdi látni, milyen lépéseket kell tennie. Gyakorolja a hitelességet, önmaga felvállalását, a tiszteletteljes határtartást, és azt, hogy mások kivetítései ne befolyásolhassák és mindeközben meg tudja tartani a saját egyensúlyát.

Bármilyen gyerekkori fájdalom feletti szemet hunyás, vissza fog köszönni a felnőtt kapcsolatainkban sok szenvedéssel és hibás döntésekkel kísérve. A kapcsolati problémák rejtélynek tűnnek, magunkat áldozatnak tekintjük, kifelé másokat hibáztatunk, és marad bennünk egy jó adag szégyenérzet.

A szüleink iránt érzett szeretetbe bele kell tartoznia a számvetésnek is. Ebbe beletartozik, hogy min mentünk keresztül, hogyan hatott mindez ránk, hogyan próbáltunk kompenzálni, hogy próbáltuk a felelősséget magunkra vállalni, és végül, de nem utolsó sorban merjük elismerni saját értékeinket. Az idősebb generáció szerint, ha szeretünk valakit, akkor nem beszélünk az általa okozott fájdalomról. Ugyanakkor a tisztánlátás és tudatosság, a magunkról való gondoskodás felé tett lépések segítenek a gyógyulás felé.