Állandó pörgésben

A 'nem mersz leengedni, nem tudsz leállni' dinamika mögött leginkább a családban meg nem kapott biztonság, szeretet, elismerés hiánya áll.

Azt tanultad meg, hogy akkor kapsz figyelmet vagy elismerést, ha jó vagy, ha teljesítesz, ha hasznos vagy. Ebben a környezetben a pihenés, lelassulás, semmittevés veszélyes, mert azt érzed, hogy nem vagy elég, nem érdemled meg a szeretetet. Visszacsengenek a füledbe azok a kulcsmondatok, hogy 'Ne lustálkodj, csinálj már végre valamit! Majd pihensz, ha meghaltál.
Csak az érdemel elismerést, aki keményen dolgozik. Ki nem dolgozik, ne is egyék.'

Ha szüleid állandó stresszben éltek, vagy azért, mert kevés volt a pénz, vagy a kapcsolaton belüli feszültség miatt, akkor beléd vésődött, hogy a világ nem biztonságos hely. Állandó éberségre van szükség és csak akkor érezheted magad biztonságban, ha mindent kézben tartasz, ezért jobb nem pihenni, mert az ösztönösen feszültséget vált ki.

A le/kiengedés ijesztő lehet, mert nem tanultad meg, hogy milyen az, amikor valaki megtart téged. Már gyerekként túl sok felelősséget vállaltál és a folyamatos aktivitás a kontroll illúzióját keltette és kelti ma is benned. A leállással az ismeretlennel, a bizonytalansággal kell szembenézned, ami nagyon szorongató lehet.

Sőt, lehet, hogy mélyen belül úgy érzed: 'ha nem csinálok semmit, értéktelen vagyok'. Ez a belső kritikus hang a szülői mintákból jön, amely aztán a saját hangod lett. Amikor pihennél, nem a mostani éned szólal meg, hanem az a hang, amit akkor hallottál, amikor még nem volt választásod. Ez tart ébren, ez nem hagy leengedni.

A családállítás során képes leszel elkülöníteni a benned élő külső hangokat és leválasztani őket a belső valóságodtól. 'Most megállok. Ez a hang már nem az enyém. Megérdemlem a nyugalmat.' Érezni fogod, hogy a belső, valódi hangodban, ami most kezd megszólalni, mély, csendes erő van és biztonságban vagy.