Az átok súlya a családban
Számos nehéz élethelyzetben — amikor ugyanabban az életkorban több generáción át visszatérő betegségek vagy balesetek történnek; pénzügyi, párkapcsolati vagy lelki elakadások nehezítik a család életét; a nők egyáltalán nem tudnak teherbe esni, a férfiak korán meghalnak, elhagyják az anyákat — felmerül az átok jelenléte a családban.
Amikor egy felmenő kimondva vagy kimondatlanul azt küldi a leszármazottak felé, hogy "ne legyetek boldogok", "ti se legyetek jobbak nálam", vagy "ha én szenvedtem, ti se éljetek boldogan" – akkor ezek a mondatok nagy erővel hatnak rájuk. Ilyenkor érzi az illető, hogy bár mindene megvan, nem tud tartósan boldog lenni, kapcsolatai sorra tönkremennek, mintha valami mindig visszahúzná.
Az átok a családállításban nem mágikus vagy babonás jelentéssel bír, hanem egy fel nem oldott nehéz sorsot mutat fel, ami várja, hogy kiegyenlítődjön. Ez a rendszer-kiegyenlítő minta igazságosságként vagy láthatatlan vezeklésként jelenik meg. Ha a dédapa elhagyta vagy érzelmileg elárulta a dédmamát, és új családot alapított, akkor az eredeti rendszer, ahonnan jött nem záródott le. Az első kapcsolat energetikailag tovább él, és ha nincs lezárás, az új család mintegy "büntetésként" hordozza a következményeket, melynek hatására az új családjában mindenki betegségben hal meg.
A rendszer vissza akar állni az egyensúlyba, ezért, ha a férj elvette, ami nem illette meg (pl. boldogságot az új családjában, miközben az első kapcsolat sérült), akkor az utódok "megfizetik ennek az árát". A dédmama elárulva, megalázva, fájdalomban élhette le az életét. Ha ezt a fájdalmat nem lehetett kifejezni, kimondani, elismerni, akkor a rendszerben valaki más viszi tovább (pl. az új kapcsolat gyermeke vagy unokája), betegség, szenvedés, vagy korai halál formájában.
Az utód átkot feloldó mondatai a következők lehetnek: "Kedves dédnagyanyám, látlak téged és a sorsodat. Amit te átéltél, az rettenetes volt. Köszönöm az életet, amit rajtad keresztül kaptam. Most nem cipelem tovább a szenvedést, amit átvállaltam. Tisztellek téged, de én most már más utat választok. Engedem magamnak a boldogságot – és ezzel neked is emléket állítok."
A családrendszer nem büntet, de vissza akarja állítani egyensúlyt. Az új generációk szenvedése nem "átok" a klasszikus értelemben, hanem a rendszer emlékezete és gyógyító próbálkozása arra, hogy végre valaki ránézzen az igazságra. A családállítás célja nem "megszüntetni" az átkot, hanem annak valódi gyökerének feltárásával az átkot szórónál hagyni a felelősséget, hogy az utód szabadon élhessen.