Az értékek, a pénz elrejtése

A hiány- és nélkülözéstörténetek, a bizalmatlanság, a szégyen és a túlélési stratégiák a családban azt az üzenetet közvetítik a leszármazottak felé, hogy "mindig tedd biztonságba az értékeidet", mert ha nem így teszel, akkor valaki, akár a családtagok közül is azonnal elvennék tőled. Így adódnak tovább generációról generációra a túlzott takarékoskodási, rejtegetési szokások, melyek nyomán azonban a tárgyak, a pénz és egyéb értékek szerencsétlen esetben úgy el tudnak tűnni, hogy soha nem bukkan nyomára az illető.

Ha a családban gyakori volt a lopás, árulás, vagy egyszerűen az a hiedelem, hogy "másokban nem lehet megbízni", akkor ez a gyanakvás ma is megjelenhet, különösen a szerényebb körülmények között élő emberek felé. Az elszegényedés maga után vonta a szégyent, amit a mai generáció úgy kezel, hogy távolságot tart vagy elrejti az értékeit azoktól, akik erre emlékeztetik.

Krízishelyzetekben a túlélés része volt a rejtegetés (pl. élelmiszeré, élő állaté), és ezek a minták sok esetben automatikussá váltak. A beszolgáltatási rendszerben történő padlássöprések 1949 és 1953 között, amikor a parasztoktól erőszakkal vitték el a gabonát, állatot, készleteket, mind beleégtek a magyar emberek emlékezetében, felerősítve a félelmüket, hogy ez újra megtörténhet.

Azzal, hogy megőrizzük a családunk történetét anélkül, hogy átélnénk a félelmüket, a biztonságot számunkra ezentúl nem a rejtegetés, hanem a pénz felhasználásának tudatos döntése adja.