Az örökbefogadás dinamikája a családállításban

A családállítások során olyan dolgok, dinamikák mutatkozhatnak meg (pl. az örökbeadás, örökbefogadás), melyek rejtett lojalitásokat, kimondatlan érzelmeket tárnak fel, és látszólag nem illenek bele a képbe, mivel eltérnek attól, amit az érintettek tudnak. Az állítást követően azonban gyakran beigazolódnak ezek az eltitkolt események, bár a pontos részletekben lehetnek eltérések. 

A családállítás módszere segít láthatóvá tenni azokat a láthatatlan kötelékeket, amelyek az örökbeadó, az örökbefogadó család és az örökbeadott gyermek között fennállnak. A biológiai szülők mindig a gyermek életének elválaszthatatlan részei. Ha az örökbefogadó szülők tudattalanul vagy nyíltan kizárják a biológiai szülőket, mondván  ("ők nem voltak megfelelők"), az a gyermekben belső hasadást okozhat. A gyógyulás útja az lehet, ha az örökbefogadó szülők elismerik: "Ők adták neked az életet – mi felneveltünk."

A gyermek tudattalanul hű maradhat a biológiai szülőkhöz, akár úgy is, hogy nem tud róluk semmit. Ez a hűség megnyilvánulhat lázadással, önszabotázzsal, vagy kötődési nehézségekben. 

Az örökbefogadók akkor tudják teljes szívvel szeretni a gyermeket, ha elismerik a gyermek múltját, gyökereit. Fontos, hogy ne "kiszorítani" próbálják a biológiai szülőket, hanem egy másik, különálló, de szeretetteljes helyet foglaljanak el a gyermek életében.

Ha a rendszer nem ismeri el valamelyik résztvevőt (pl. az anyát, aki lemondott a gyermekről), az zavarokat, akár ismétlődő sorsokat is okozhat. A családállítás során mindenki "visszakerül a saját helyére", és a rendszerben helyet kapnak azok is, akik eddig ki voltak zárva.

Nagy megkönnyebbülést jelent az örökbefogadott számára, ha kimondhatja a következő mondatokat a biológiai és az örökbefogadó anya felé:

"Te vagy az édesanyám. Tőled kaptam az életem. Ez az élet ajándék. Köszönöm, hogy megszültél. Megengedem magamnak, hogy ezt megtartsam. Nem tudom, miért kellett, hogy elengedj. Talán fájt. De tisztelem a döntésed."

"Te vagy az, aki felnevelt. Hálás vagyok neked. Most már láthatom benned azt, aki vállalt engem. Nem vagyok már kisgyermek. Mostantól a saját utamat járom." 

"Mindkét családom része vagyok. Mindkét oldaltól kaptam valamit. Most már engedem magam teljesen élni." 

Az érzés, hogy nem találom a helyemet az életben, valaki más életét élem, végre megszűnik,