Csillagászati összegek hírességek tárgyaiért

Gondolkodtál már azon, hogy valaki miért akar egy vagyont fizetni hírességek tárgyaiért, például Elvis Presley fellépőruhájáért, Michael Jordan cipőjéért, Justin Bieber eldobott fél palack vizéért, írók tolláért, kéziratáért, híres színészek vagy zenészek órájáért?

Családdinamikai és pszichológiai szempontból ezekért a külső értékhorgonyokért kifizetett óriási összegek gyakran nem magáról a tárgyról szólnak, hanem az illető önértékeléséről, kötődéséről, presztízséről vagy idealizált kapcsolódásáról, érzelmi hiányok kompenzálásáról.

Ha a családban az érték vagy presztízs leginkább külső tárgyakon keresztül lett mérve; "a jó autó, a jó cucc mutatja, ki vagy" - akkor a családtag ezt a mintát viszi tovább. Egy híresség tárgya extrém presztízs-szimbólumnak számít, ami növeli a családi státusz narratíváját.

Az érzelmileg elérhetetlen szülők mellet felnőtt gyerek egy híres emberhez köthető tárgy birtoklásával kompetensnek vagy értékesnek érezheti magát; "Ha nekem ilyenem van, akkor én is valaki vagyok."

Sok híresség iránti rajongás mögött idealizált kötődés áll. Ha valaki nem kapott biztonságos kötődést, akkor felnőttként könnyebben kötődik idealizált figurákhoz (színészekhez, zenészekhez, influenszerekhez). A tárgy ekkor olyan, mintha "kapcsolatot teremtene" az idealizált személlyel – a kapcsolati hiányt helyettesítő szerepet tölt be.

A rajongói csoportok közösségélményt adnak. Egy drága tárgy pedig egyfajta belépőjegy az exkluzív klubba, amely a családban hiányzó összetartozás/elismerés érzését pótolja.

Az idealizált kapcsolódás oldására segít, ha a tárgy birtokosa megérzi és tudatosítja magában, hogy nem a tárgy ad neki értéket, hogy nem kell mások fényével világítania, megvan a saját fénye és hogy amit a tárgytól várt, azt már saját magától is megkaphatja.