Gyermektelenség a családban
A családállítás rendszerszemlélete szerint az, hogy egy generáció "megszakítja" az élet továbbadását, gyakran nem tudatos döntés, hanem egy válaszreakció kollektív tapasztalatokra, fájdalmakra vagy öröklött mintákra — egy elfeledett, kirekesztett, el nem gyászolt személyhez vagy megrázó eseményhez kapcsolódva.
Ilyen esemény lehet például, ha egy nagymama vagy dédnagymama meghal szülés közben vagy bármilyen egyéb okból elveszíti gyermekét. Később az utód mit sem tudva a történtekről tudattalanul megesküszik, hogy nem hoz világra gyermeket, nehogy ő is elveszítse a picit. Amíg a férfi/nő fel nem dolgozza a gyászt és meg nem adják a helyet az elveszített gyermeknek a rendszerben, nem tudnak saját gyermeket vállalni.
Sok családban kimondva vagy kimondatlanul jelen van az érzés, hogy "a gyerek csak teher" és "az a nő, aki szül, elveszíti önmagát". Egy anya, aki megszenvedte a gyereknevelést, mert egyedül kellett szegénységben felnevelnie gyermekét, azt közvetíti, hogy "Miért kellett nekem ez a gyerek? Tönkretette az életem, nem tudtam kibontakozni." Az ilyen átörökített mondatok hatnak az utód identitására és a testi működésére.
Manapság egyre többen maradnak gyermektelenek nem orvosi okból, hanem tudatos döntés miatt. Az ún. "childfree" életforma már nem tabu, és a szülőség már nem feltétlen cél, hanem opció. "Hogyan vállaljak felelősséget egy másik életért, amikor a sajátomat is alig tartom fenn? Nem szeretnék olyan szülő lenni, mint az enyém volt. Ha én is ennyit szenvedtem, inkább nem adok életet másnak."
A gyerekvállalás akkor is veszélyesnek tűnhet a leszármazott számára, ha az anya a családban sok gyermeket szült, és közben megbetegedett, meghalt, vagy elhagyta a férje. Egy ilyen háttérből jövő lány/asszony, bár vágyik gyerekre, tudattalanul visszatartja a fogantatást vagy nehezen viseli a gyermek(ek) jelenlétét.
Egy olyan családban, ahol a gyermekszületéshez erőszak, halál vagy megszégyenítés kötődött (pl. háborús nemi erőszakból született gyerekek), a gyermekvállalás a kollektív tudattalanban veszélyesként rögzül, és a gyermek a fájdalom forrásává válik.
Egy tudattalan hűség, sors utánzás egy soha meg nem házasodott női családtaghoz is okozhat gyermektelenséget, mondván "ne legyek több nála".
A gyermektelenség napjainkban nem mindig pusztán tudatos döntés, hanem gyakran egy reakció a múlt terheire. A családállítás segíthet elválasztani a valódi választást a tudattalan örökségtől – hogy a döntés ne félelemből vagy hűségből, hanem belső tisztaságból szülessen meg.