Ha a családi lélek felborul

A pszichés problémákkal küzdő embereket a társadalom nehezen fogadja el, mivel a kívülállók számára a pszichés betegségek, zavart állapotok kiszámíthatatlanok, érthetetlenek, félelmet és szorongást keltenek. Általában azt szeretjük, ami kiszámítható, logikus és kontrollálható.

A zavarodottság mögött azonban nem feltétlenül valamilyen pszichológiai értelemben vett mentális betegség áll, hanem egy mélyebb, szisztemikus zavar. A rend felborul és zavart eredményez, ha például egy gyerek vérfertőző kapcsolatból származik és az anya egyben nővér, az apa egyben nagypapa vagy a nagybácsi egyben testvér stb. Ezt a zavarodottságot az egyén saját magában éli át és pszichózis formájában valósítja meg.

Szélsőséges érzések vagy halálvágy gyötörhet egy unokát, akinek a nagypapája a háborúban kénytelen volt ölni a túlélésért, és a tetteit soha nem tudta feldolgozni – hallgatott róla. Az unoka, aki érzékeny lelkű, tudattalanul hordozni kezdi az el nem gyászolt bűntudatot, és emiatt zavarodott lesz. A lány tudattalanul azt érzi, hogy: "Akit te elvettél, nagyapa, az én nagybátyám is lehetne. Ha ő nem élhet, én se éljek. Megyek utána, hogy egyenlő legyen a mérleg."

Ilyen belső hasadás állhat elő, ha valaki hiányzik a rendszerből, és akit ez a valaki helyettesít, belezavarodik a szerepcserébe. A mezőben megjelenik egy mélyen rejtett családi titok, egy fiatalember, a nagyapa bátyja, aki fiatalon eltűnt a háborúban. Az apa családja nem tartja őt nyilván, mivel szégyenfoltnak számított, hogy "gyáván" eltűnt, és nem lett belőle hős. A rendszer szintjén ő kitaszítottá vált.

Ugyanakkor senkit sem lehet kizárni a családi rendszerből büntetlenül. A kizárt családtag sorsa visszatér egy későbbi generációban, mivel a családi lélek megkísérli helyreállítani a rendet, visszaemelni a családba a kizárt családtagot. Amint ez a kapcsolat láthatóvá válik és tiszteletet kap, a rend helyreállhat, és az egyén felszabadulhat a tünet alól.