Hogyan haladjuk meg a fájdalmat az állítást követően

A mindennapi életben eddig úgy tűnt, hogy jól működünk, de a belső szerkezetünk érezzük, hogy szétesett. Csődöt mondanak azok a stratégiák, amelyekre egész életünkben támaszkodtunk, eltűnnek azok az eszközök, amelyek révén a saját és a világ értelmét kutattuk. Az eddigi szerepeink teljesen kiüresednek. Míg korábban arra vágytunk, hogy népszerűek legyük, ezt most felváltotta a nyers igazságvágy, hogy végre tudjuk kik vagyunk.

Hatalmas bátorságra van szükség ahhoz, hogy ha a fájdalmat érezzük, ne akarjuk rögtön tompítani, kijavítani, elfedni vagy elkerülni.

Elérkezik az a pont, amikor megadjuk magunkat. Már minden könyvet elolvastunk, minden mesterrel konzultáltunk, minden divatos technikát kipróbáltunk, és már nem maradt más, mint átélni a fájdalmadat. Épp ez az átélés éri el azt a hatást, amire vágytunk, miközben mindenféle módon próbáltuk elkerülni.

Engedjük, hogy felszínre törjön a szomorúságunk, bár nem tudjuk, ez meddig fog tartani. Energiahiányban szenvedünk, bizonytalannak, elveszettnek érezzük magunkat. Megengedjük, hogy sebezhetőek legyünk, és mások támogassanak minket. Elidegenedünk azoktól az emberektől, akik régen közel álltak hozzánk.

Idővel ráébredünk. hogy a végső biztonság forrása nem az elme, hanem a valódi jelenlét, amely saját fájdalmunkban gyökeredzik.