Hogyan válnak a múlt reménytelen rabjaivá a borzalmas tapasztalatokat átélt emberek?

Azok, akik súlyos, megrázó vagy traumatikus élményeket éltek át, sokszor nemcsak az események következményeivel küzdenek, hanem azzal is, hogy ezek a tapasztalatok "bennrekednek" a tudatukban visszatérő emlékek, rémálmok, flashbackek formájában.

Ezek lenyomatai tárolódnak a testükben is állandó feszültségben, szorongásban, alvászavarokban és betegségekben, mivel nemcsak emlékeznek a múltra, hanem újra átélik a fájdalmat, mintha még mindig ott lenne.

A trauma olyan erős érzelmi teher lehet, hogy az agy és a lélek nem tudja beépíteni a normális emlékek közé. Így a múlt nem múlttá válik, hanem jelen idejű valóságként kísért.

Az egyén elveszti a bizalmat és a biztonságérzetet, a világ veszélyesnek, kiszámíthatatlanná válik, nem tud bízni másokban, és saját magában sem.

Az állítás során láthatóvá válik, hogy a múlt borzalma nem teljesen az egyén saját "terhe", hanem a családi rendszerhez kötődik. Aki borzalmakat élt át, gyakran beleragad az áldozatszerepbe. Az állítás abban segít, hogy tisztelettel elismerjük a szenvedést, és megteremtődik az élet felé fordulás.