Hogyan vessünk véget a bepisilésnek, bekakilásnak?

Az óvodába lépés egyik alap feltétele, hogy a kisgyermek szobatiszta legyen, amit nem minden esetben sikerül teljesítenie egy háromévesnek. Ha az organikus okokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor érdemes a tünet mögé nézni, mit üzen a gyerek a szüleinek.

A testi funkciók, a szégyen és bűntudat kérdései sokszor erősen tabusítottak a családokban. Ha a szülők nehezen beszélnek érzésekről, szükségletekről, akkor a gyermek testi tünetek formájában "kommunikálhatja" a feszültséget.

Az erős érzelmi feszültségekre (válás, költözés, testvér születése, konfliktusok) reagálva, vagy ha a családban túlzott elvárások, kontrolláló nevelési stílus vagy büntető hozzáállás van, akkor a gyermek a vizelet- és székletürítés révén próbál kontrollt gyakorolni. Ezzel több figyelmet kap, még ha negatívat is.

A tünet, mint "segélykiáltás" jelenik meg, ha a szülők fizikailag jelen vannak, de érzelmileg kevésbé elérhetők (munka, saját problémák miatt).

A hipnoterapeuta Erickson mesélési módszerét Bert Hellinger is alkalmazta bevizelési problémákra. Ehhez olyan történeteket választott, amikben elcsavarnak egy vízcsapot vagy megjavítanak egy ereszcsatornát. A szülői kreativitás végtelen lehet egy-egy klasszikus mese átírásával (pl. Piroska és a farkas)

A gyerekek nem buták, pontosan jól tudják, hogy mit csináltak. Ha dorgálással hívják fel a szülők a figyelmüket a problémára, a gyermekek gyöngének, alsóbbrendűnek, inkompetensnek fogják érezni magukat és ellenszegülnek majd, hogy megőrizzék méltóságukat.