Homályos kommunikáció

Amikor valaki nem egyértelműen, félmondatokban kommunikál, vagy kerülőutakon érkezik meg a mondandójához, igencsak próbára teszi a hallgatóságot.

Ismerősek ezek a mondatok?

"Fontos vagyok neked?" "Hát… persze, miért kérded?"

"Hova menjünk nyaralni?" "Nekem mindegy, dönts te."

"Haragszol rám?" "Á, nincs semmi baj…" (miközben látszik, hogy van).

A családállításban gyakran megmutatkozik, hogy a homályos beszéd mögött titok, félelem vagy régi trauma húzódik meg.

Például, ha gyerekként nem volt biztonságos kimondani a véleményed, mert a szüleid szigorúak, büntetők vagy kritikus voltak, akkor megtanultad, hogy jobb óvatosan, homályosan fogalmazni, kerülni a konfrontációt, vagy akár meg sem szólalni.

A homályos beszéd gyakran egyfajta védekezés, hiszen így kevésbé támadható, ha valaki másképp értelmezi a mondottakat. Ha a szülők, nagyszülők is sokat beszéltek kétértelműen, célozgatva erre-arra, akkor ez a kommunikációs stílus, mint norma épül be a családban.

A homályos kommunikáció gyakran nem tudatos rossz szándék, hanem egy tanult túlélési stratégia, amelyet az adott családi háttérben "biztonságosnak" érzett az illető, de most már érdemes leszoknia róla.