Homoszexualitás: a szégyen szeretetté formálása
Az a tény, hogy valakit nem fogad el a családja és a társadalom, nem jelenti azt, hogy vele van a baj és ezért szégyellnie kellene magát. Azt jelenti, hogy mind a család, mind a társadalom sérült, zavar keletkezett a rendszerben, melynek hatására nem istenit lát az egyik ember a másikban, hanem csak egy testet, nemi vágyainak potenciális kielégítésének lehetőségét. Különbséget kell azonban tenni a hozott és a szerzett homoszexualitás között.
Családállítási nézőpontból amikor valaki kívülállónak érzi magát (pl. mert meleg), a kizártság gyakran régi, feldolgozatlan fájdalmakból ered, nem az illető értékét tükrözi, hanem a rendszer feldolgozatlan múltját. Ennek felimerése és elismerése nem vádaskodás, hanem egyszerűen az igazság megfogalmazása.
A családállítás nem a melegség okát kutatja, hanem azt, hogy van-e valamilyen ki nem mondott hűség, kizárás vagy fájdalom, ami kapcsolódik a sorshoz. Mindenki úgy jó, ahogy van, de nézzük meg, kit hordozol a szívedben, és hogyan lehet őt visszahelyezni a rendszerbe, hogy te a saját életedet élhesd.
A melegség kapcsán leggyakrabban felbukkanó minták a családállítási mezőben egy korábbi kizárt, elhallgatott családtag, aki maga is homoszexuális volt és ezért elutasították, kirekesztették. Mint hűség a teljes családhoz, a későbbi generációk egyik tagja (persze tudattalanul) kapcsolódik ehhez a kizárt sorshoz, és megjeleníti újra.
Ellenkező nemű identitás képviselete előfordulhat egy rendszerbeli veszteség miatt is, például, ha egy kislány halt meg fiatalon a családban, a későbbi fiúgyermek lelke dönt úgy, hogy viszi tovább a női minőséget, tudattalanul megélve a kettős szerepet. (Ez nem azonos a transzneműséggel).
Ha a családban sok a női fájdalom, elnyomás vagy kihasználtság, akkor egy férfi utód mélyen együttérezhet a női családtagokkal, és inkább a nőkkel érez közösséget, mint a férfiakkal. Ez sem "ok", hanem egy mély belső kapcsolódás, amit az állítás segíthet rendezni.
A melegség nem probléma, hanem egy mély családi történet kifejeződése, amely szeretetre és elfogadásra vágyik. A cél nem a változtatás, hanem a tisztelet és a szabadulás a múlt súlyától. Az állítás megmutatja: "nem veled van a baj" – hanem lehet, hogy te vagy az, aki gyógyítasz egy családi sebet a puszta létezéseddel.