Jogod van betölteni a teret

Az erőnk, hangunk megtalálásának feltétele a jogosultság, a felhatalmazás meg/átérzése. Ezt senki sem adhatja meg kívülről, hiszen az alapja és lényege, hogy értékesnek és jónak érezzük magunkat.

A gyermek megajándékozása a jogosultság érzésével az anya részéről gyermekkorban történik, aki példát mutat neki azzal, ahogy ő felnőttként kapcsolódik a külvilághoz. Ha az anya ezt nem tudta megadni, akkor a gyermek belső értékekkel és felhatalmazással kapcsolatos érzetei csorbultak.

Mivel nem tudunk visszamenni az időben, hogy megszerezzük ezt a fajta biztonságot, csupán arra van lehetőségünk, hogy elgyászoljuk az elvesztett lehetőséget és belülről teremtsük meg magunknak, amire vágyunk. Ahhoz, hogy boldoguljunk, ne külső engedélyre várjunk.

A patriarchális rendszer elhitette a nőkkel, hogy értéktelenek és erőtlenek. Ez egy tartós örökség, a hiedelmek mélyen rögzültek. Anyáinknak, nagyanyáinknak nem volt más választásuk, elhitték és ránk hagyományozták hiedelmeiket. A mi feladatunk, hogy igazoljuk önmagunk létezését, oly módon, ahogy anyáink nem tették. Végre megértjük, hogy pontosan mi magunk vagyunk azok, akikre eddig vártunk.

Ne keressünk kifogást, bízzunk benne, hogy az elhatározást olyan események követik, amelyek a megvalósuláshoz vezetnek. Önmagunk leértékelése, a láthatatlanná válás az, amit nőként ebben a világban elszenvedünk.

A mély szomorúság és céltalanság helyett találjuk meg a helyünket a világban, érezzük feljogosítva magunkat, hogy boldogok legyünk, hagyjuk abba, hogy másoknak bizonyítani akarjunk, merjük megélni a párkapcsolatot a teljes mélységében, érezzük szeretetre méltónak magunkat és a felmerülő a hiányainkkal tudjunk megbirkózni.

A lényünk, szellemi valónk maga az erő szikrája. Minél jobban bízunk benne, annál fényesebben ragyogja be életünket, annál érthetőbb útmutatóvá válik. A megélt jogosultság magában hordozza az erő szikráját, támogatja és kibontakoztatja belső erőnket.

Valamilyen mértékben mindannyiunknak van veszteségélménye, de ha begyógyítjuk az anyától jövő sebet, akkor a veszteség ajándékká formálódik és elvezet ahhoz az önazonossághoz és jogosultságérzéshez, amelyre vágytunk.