Kapcsolódásaink

A szülők és gyerekek közötti kötelék mindig is egyenlőtlen volt és az is marad. A szülők és a gyerekek nem egyformák, nem azonos síkon mozognak, ezért soha nem lehetnek barátok.

Az anya, aki a lányának barátnője akar lenni, nem tesz jót a lányával, a fiú pedig nem veszi komolyan azt az apát, aki a haverja, mert így mindketten erőtlenné válnak.

A gyerekek titokban tisztelik a szüleiket, és arra vágynak, hogy felnézhessenek rájuk, bármilyenek is.

A férfi és nő közötti kapcsolat más, egyenlők közötti kapcsolat az egyenrangúság értelmében, viszont ők ketten olyannyira különbözőek, hogy gyakran nem értik meg egymást. Ez a különbözőség képezi a család alapját, melyet, ha tisztelettel elfogadnak egymástól, akkor mindketten tudnak adni valamit a másiknak, ami külön-külön hiányzik belőlük. Ez az egymást kiegészíteni törekvő vágy teremti meg a mindkettőjüket gazdagító kapcsolatot.

Az első helyen álló ember a rendszerben/családban az, aki a családot anyagi értelemben fenntartja, védelmezi és biztosítja az eszközöket, melyekre a családtagoknak szükségük van. Aki a család biztonságát hivatott biztosítani, annak megbízhatónak kell lennie. Ha ez a férfi, akkor nem bújhat el az asszonya háta mögé. Vannak ez alól azonban kivételek, amikor egészségügyi okból vagy különös sors miatt hátrányban van valaki.

Egy kulturálisan kevert kapcsolatban jobb, ha a nő követi a férfit a férfi hazájába, kultúrájába, és beleegyezik, hogy a gyerekek az apjuk vallását, kultúráját vegyék fel. Ha például egy nőnek egy muszlim férfitól születik fia, akkor bele kell egyeznie, hogy a fia muszlim lesz.

A férfi saját erejének csorbulásához vezethet, ha "beházasodik" a nő családjának cégébe vagy parasztgazdaságába, illetve, ha a férfi feladja karrierjét a felesége kedvéért, vagyis alárendeli magát a nő szakmai előmenetelének. Ilyenkor idővel elveszíti a nő tiszteletét, hiszen a nők igazi férfiakat akarnak (és a férfiak igazi nőket).

A férfinak és a nőnek is tisztelnie kell egymás családját, bár mindkettő nagyon más, más értékrenddel. Amikor valaki a társa családját becsmérli, akkor a társ azonnal szolidaritást kezd érezni a saját eredet családjával, így szakadék keletkezik a párkapcsolatukban, ami aztán a gyerekekben folytatódik.