Kiközösítés a családban
Szinte nem létezik olyan ember a földön – vagy csak nagyon kevés –, akit valaha ne közösítettek volna ki. Egyes családokban szinte észrevétlenül alakul ki a "bűnbak" szerepe, akire a család a problémákat kivetíti. Ez gyakran generációs minta, ahol mindig van "valaki, aki rossz". A kiközösített személy eltér a normától, például máshogy gondolkodik, más vallású, nemi identitása más, vagy nem követi a családi elvárásokat. A kiközösítés a status quo fenntartását szolgálja: "ne változz, mert akkor nekünk is szembe kell nézni a saját részünkkel".
Amíg valaki önmagát háttérbe szorítva kiszolgálja a család érzelmi vagy praktikus szükségleteit, addig "szeretik" vagy legalábbis úgy tesznek, mintha szeretnék, de amint kilép ebből a szerepből és elkezd határokat húzni, önállósodni, gyógyulni — hirtelen haragot, elutasítást, támadást kap cserébe.
Ez nem róla szól, hanem arról, hogy a rendszer veszélyeztetve érzi magát, mert megszűnt az addigi támasza és továbbra is szeretné ezt az egyensúlyt fenntartani, még ha az beteges vagy igazságtalan is.
A nárcisztikus szülőknél a kiközösítés lehet egy manipulatív eszköz, amivel a család egyes tagjai megpróbálnak kontrollt gyakorolni mások felett "ha nem azt teszed, amit mi, akkor nem tartozol ide". Fenyegetést jelent a család számára, ha egy családtag feltár egy titkot a családi múltból, vagy felhozza a szőnyeg alá söpört traumákat. Ekkor a család veszélyeztetve érzi magát és védekezésből kiközösíti.
A családból történő kitaszítottság azután megjelenik az egyén életében a munkahelyen, napi kapcsolataiban is és gyakran nem érti, hogy bár ő nem tett semmit, a rendszerek, amiben mozog, nem fogadják be. Fontos azonban tudni, hogy amennyiben kiközösítenek téged, az nem a te hibád, ezért érdemes egy olyan emberrel megosztanod ezt a problémát, akiben megbízol, és tudod, hogy csak támogatna téged, és segítene abban, hogy jobban érezd magad.
A kitaszított családtag az állítás során úgy tud gyógyulni, hogy kijelöli a helyét a rendszerben, az elutasítás ellenére is vállalja a kapcsolódást és energetikailag, nem harccal, hanem lélekből visszavezeti magát a családba. "Hozzátok tartozom, akkor is, ha ti nem akartok látni. Része vagyok a családnak. Elvittem a terheiteket is, hogy a család egyben maradjon. Most azonban visszaadom mindenkinek, ami őhozzá tartozik. Más vagyok, és ez rendben van. A különbözőségem nem jelenti azt, hogy nem vagyok a család része".
A rendszerben megrögzült elvárás megtörésével, már nem kell árulásként megélned, hogy nem vállalod tovább ezt a szerepet. Végre elfoglalhatod a valódi helyed a családban.