Koncentrációs zavar, agresszív viselkedés

A koncentrációs zavar és az agresszív viselkedés hátterében számos ok is állhat: transzgenerációs traumák, epigenetikai változások (DNS-szekvencia változása nélküli génműködés módosulás), valamint tanult családi minták.

A gyerekkori traumák különösen erősen hatnak az idegrendszerre, a stresszreakciókra, és hosszú távú pszichés problémákat okozhatnak. A trauma nem csak az emlékek szintjén létezik, hanem a testben is "elraktározódik". Ez az érzékszervi és testi emlékek formájában megjelenő stresszreakciókat, feszültséget vagy akár fájdalmat jelenthet, ami állandó készenléti állapotot eredményez (például állandó feszültség, idegesség).

A családokban megélt traumák (például erőszak, bántalmazás, súlyos stresszhelyzetek) nemcsak a konkrét áldozatot érintik, hanem a család többi tagjára is hatással vannak, akár biológiai, epigenetikai szinten, akár a tanult viselkedési mintákon keresztül. Ez a transzgenerációs hatás megmagyarázza, hogy a családon belüli agresszív viselkedés vagy figyelemzavar hogyan öröklődhet.

Ha valakinek génjei úgy vannak "hangolva", hogy erősebb stresszreakciókat produkál, vagy nehezebben szabályozza az érzelmeit, akkor könnyebben kialakulhat nála figyelemzavar vagy agresszív viselkedés.

A trauma gyakran "befagyasztja" vagy tartósan feszültté teszi a testet, ezért a mozgás, segít oldani ezt a feszültséget, megnyitva a test energiáinak áramlását, és csökkentve a stresszhormonok szintjét.

A háttérben történt családi traumák oldására pedig a családállítás hatásos módszer.