Kóros soványság
A kóros soványsággal a családtag azt üzeni a családnak, hogy visszahúzódik a családi rendszerben, hogy szinte ne is létezzen, ne is vegyék észre. Ez odáig fokozódhat, hogy az illetőnek az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejében.
A szomorúság, a tehetetlenség egyfajta belső küzdelemmé válik számára az élet és halál között. Hiába érzi az anya, hogy neki kellene valamit tennie, máskülönben elveszítheti őt, nem tud beszélni vele a fájdalmáról. Az apa úgy érzi, hogy a család terhe túl nagy, és inkább elfordul a problémától.
A nagymama rákban halt meg, és az unoka csak a betegségen keresztül érez kapcsolatot vele, mert ez az egyetlen módja annak, hogy megkapja a családban azt a valódi figyelmet és törődést, amit másként nem érez.
Az öngyilkossági vágy egy kiáltás a szeretetért és a megértésért. Mivel a család nem tud a valós érzéseiről nyíltan beszélni, ezért az unoka belső fájdalma testi tünetekbe (kóros soványság, betegségvágy) szorult.
A családállítás abban tud segíteni, hogy az unoka elfogadja, hogy nem kell a betegségen keresztül "léteznie", megengedheti magának a gyógyulást és a szeretetet.