Makacs, mint az öszvér

Az öszvér makacssága gyakran a kitartás, az ellenállás vagy a ragaszkodás jelképe. A családállításban ez azt jelenti, hogy bizonyos családi minták, hiedelmek vagy titkok olyan erősen beágyazódnak a családi rendszerbe, hogy szinte "nem engedik el" azokat, akik érintettek bennük.

Egyéni szinten lehet, hogy egy családtag valamiért ragaszkodik egy régi sérelemhez, traumához vagy elváráshoz, amit a család generációkon át hozott magával. Emögött gyakran elfojtott érzelmek (pl. harag, szomorúság, félelem) állnak, amiket nehéz tudatosítani vagy feloldani. Ilyen például, amikor egy nő évek óta azzal küzd, hogy a párkapcsolataiban a partnerei rendre elhagyják, vagy temérdek konfliktus merül fel, és ő ezt már szinte "végzetként" éli meg.

Az egész családi rendszer is "makacskodhat", mert valaki vagy valakik visszatartják a változást, például azért, mert az adott sérelem vagy titok tartja fenn a család egyensúlyát bár eltorzult formában. A megmagyarázhatatlan betegségekről, pl. egy krónikus hátfájdalomról gyakran úgy beszélnek, hogy a családban mindenkinek fáj a háta, és az mindenkineél makacsul visszatér az életminőséget rontva.

Ahogy az öszvér nem akarja megváltoztatni az irányt vagy a terhet, úgy a családtagok sem mindig akarnak tudatosan szembenézni a nehézségekkel vagy engedni a változást, mert az ismeretlenbe való lépés félelmetes.

Az állítás során viszont ezek a minták vagy blokkok láthatóvá válnak, így esély van arra, hogy a tudatosítás után megtörténjen a felszabadulás, engedés vagy a megbékélés.