Mi áll a holdkórosság hátterében?

Aki átélte, vagy szemtanúja volt egy alvajáró ember alvás közbeni éberségre jellemző cselekedeteinek, annak, hogy felül az ágyában, felkel, de akár eszik, iszik és beszél is álmában úgy, hogy erről mit sem tud, az meglehetősen ijesztőnek találja ezt az állapotot.

Orvosi és neurológiai diagnózisok szerint az alvajáró "más tudatállapotban" van és igen gyakran az orvosi kivizsgálás nem mutat ki szervi eltérést. Ebben az esetben a családállítás hatékony eszköznek bizonyulhat, hiszen az illető ilyenkor más dimenzióban jár, a lelke "átcsúszott" ebbe a láthatatlan térbe és kapcsolatba lép, tudattalanul követ valakit. A rendszerben jelen lévő elhallgatott fájdalom vagy igazság tudattalanul nyilvánul meg.

Az állításra egy édesanya a 8 éves kislányának alvajárás problémájával érkezett, aki az éjszaka közepén mesét akart nézni, ki is ült a székébe, ahonnan ezt rendszeresen tette és követelte, hogy kapcsolják be neki a TV-t. Az édesanyja ébredt fel a zajra és tudta őt jobb belátásra bírni.

Egy másik alkalommal, ugyanez a gyermek, éjszaka az ablakhoz ment és már éppen nyitotta a kilincset, amikor a bátyja kérdezte meg tőle, hogy mit csinál. A válasza: "Kimegyek". A báty erőszakkal oldotta le a kezét a kilincsről és kísérte vissza az ágyába. Másnap reggel egyik történetre sem emlékezett az alvajáró gyermek. (Fontos megjegyezni, hogy míg az orvosi vizsgálaton a gyermek jelen van, a családállításkor nem).

Az állítás során a kislány képviselője menekül, keres valakit a családi rendszerből. Elindul egy ismeretlen irányba. Az elveszett gyermek képviselőjéhez vonzódik, de nem találják meg egymást, mintha "más dimenzióban" lennének. Tudattalanul követi azt a gyermeket, aki elveszett, éjjelente a lélekmezőkön keresi őt.

Az édesanya fiatalon, még a házassága előtt abortálta az első gyermekét, akiről később sohasem beszélt. A gyászt magába fojtotta és igyekezett "elfelejteni" első gyermekét. De a hiány ott maradt a rendszerben, melyet a 4. gyermeke tudattalanul próbált betölteni álmában, az éjszaka "más valóságában".

A probléma feloldásának a kulcsa, a rendszer láthatatlanná vált elemeinek beemelése, a családi igazság elismerése, a megfelelő oldó mondatok kimondása ("Drága tesó, most már látlak. Te vagy az első, én a negyedik. Nem kereslek többé az éjszakában. A helyed a szívünkben van.").

A kirekesztett/elfeledett gyermek méltó helyre kerül.