Mit mond a szíved?

Ha az ember képes arra, hogy a szívének hangját érzékelje, a döntés, legyen szó párkapcsolatról, munkahelyről vagy bármilyen jelentős kérdésről, máris megszületik.

Sokan évtizedeket töltenek el azzal a kérdéssel, hogy együtt maradjanak-e a párjukkal, vagy sem. Ilyenkor mindig az az első kérdés, hogy mit mond a szíved. Szereted még ezt a férfit/nőt? És lehet, hogy a válasz igen, de a szívedben mégis azt érzed, hogy vége.

Ugyanúgy nem mi döntünk arról sem, hogy valakibe beleszeretünk, mindössze arról dönthetünk, hogy nem zárkózunk el, és nem utasítjuk el, amit a szívünk súg. A felelősségünk mindössze abban áll, hogy a szív hangjára jól válaszoljunk, és arra rezonáljunk, amit az élet elénk hoz és akar tőlünk.

A saját akarat elválaszt a teljességtől, hiszen amikor akarok valamit, lényegében azt szeretném, hogy a dolgok másképp legyenek, mint ahogy vannak. Ilyenkor a vágyammal, kívánságommal kapcsolódom össze, azzal azonosulok.

Az akaratunk helyére, ha az egyetértés lép, egy teljesen szabad érzés tölt el, mint amikor hagyod, hogy az áramlatok magukkal sodorjanak. Az egyetértés révén újra az élettel és a teljességgel kerülünk kapcsolatba. A gondolkodás helyét az érzékelés és az ahhoz kapcsolódó spontán cselekvés veszi át. Már nem mi teszünk valamit, hanem az élet hat általunk.

Ebben az életnek való kiszolgáltatottságunkban változunk és növekszünk, hiszen az élet munkál, csiszolgat bennünket. Lélekben hátra dőlünk, és hagyjuk, hogy ez megtörténjen.