Nem akarok ottalvós táborba menni
Egy gyerek szorongása, tiltakozása az ottalvós gyerektábor ellen visszacsatolhat mély, kollektív, családi traumákhoz köthető történéseket, különösen, ha a családtörténetben előfordult, hogy valakit koncentrációs táborba vittek (pl. holokauszt), vagy munkatáborba hurcoltak el (pl. GULAG, hortobágyi kitelepítések, ÁVH-féle internálások), esetleg deportáltak (német, magyar, zsidó, roma, sváb családok), vagy ez a családtag más egyéb háborús elszakítást szenvedett el.
A családban lehet olyan régi történet, ahol egy gyermek ment el valahová (pl. internátusba, táborba, hadba), és sosem tért vissza. A rendszer nem felejt, és az új generációk ennek az emlékét hordozzák – sokszor megmagyarázhatatlan szorongás formájában.
A tudattalanban a tábor szó az elválással, ismeretlen helyen alvással, saját ágynélküliséggel, szabályokkal, csenddel, idegenekkel együtt alvás /létezés, aktiválhat olyan mintákat, amelyekhez tudatos emlék nem tartozik, de a családi rendszer emlékszik. A közös családi lélek őriz egy régi, kimondatlan veszteséget és a gyermek lojalitásból azonosulhat egy korábbi nehéz sorsú családtagjával.
Ha a múlt nincs elismerve, meggyászolva, ezek az érzések fagyott félelemmé alakulnak át a gyermekben. A családállításban ilyenkor gyakran hangzik el: "Ez csak egy gyerektábor… de a testem mintha mást tudna." Amikor előkerül egy rejtett családi tábor-történet, a gyerek (vagy képviselője) hirtelen megkönnyebbül: "Ez nem az én történetem, ez valaki másé volt, akit most látunk végre."
A tábori ottalvás elleni tiltakozás hátterében állhat túlzott anyai kötődés is, amikor a gyermek mély tudattalan lojalitással őrizheti az anyát. Ha úgy érzi, hogy az anya szorong, egyedül van, beteg, elhagyatott vagy érzelmileg instabil, akkor nem mehet el nyugodt szívvel. Olyan, mintha azt mondaná: "Nem hagyhatlak itt, anya, mert nélkülem bajod eshet. Én vagyok a stabil pont, ha elmegyek, minden összeomlik."
A gyermek ilyenkor tudattalanul felveszi a gondoskodó szerepet, melynek következtében lemond a saját gyerekkoráról, szorongani kezd a saját életétől, és nem tud leválni, függetlenedni, még ha az csak egy éjszakai alvás is máshol.
Ahogy a régi, elfeledett történet "láthatóvá válik" és elismerést kap, a gyermek lojalitása feloldódik és már nem kell attól rettegnie, hogy "ő lesz a következő", továbbá nem kell "vigyáznia" senkire., a szorongás eltűnik az életéből.