Nincs férfierő a családban

A férfierő hiánya a családban gyakran nem egy, hanem több apróbb viselkedésből vagy hiányból érhető tetten. A férfierő itt nem a fizikai erőt vagy dominanciát jelenti, hanem inkább a belső tartást, a határozottságot, a felelősségvállalást és az érzelmi jelenlétet.

Ha ezek nincsenek, akkor a családtagoknak is nehéz közös értékeket felmutatni, közös célokat kijelölni, hiányozni fog a közös döntés öröme és a stabil háttér. A hiányokkal élő férfi kerüli a felelősségvállalást, a konfliktusokat, inkább kivonul a nehéz helyzetekből, vagyis nem áll ki a családtagokért, nem képviseli őket "kifelé".

Családállítási szemszögből számos korábbi nehézség állhat a háttérben, ami az állításon meg is mutatkozik. A minta gyakran ismétlődik, ha az apa apja vagy a dédapa is gyenge, erőtlen volt, esetleg korán meghalt, háborúban elesett, vagy érzelmileg elérhetetlen volt.

Férfiként, ha valaki bűnt követett el, vagy szégyent hozott a családra, megerőszakolt vagy elárult valakit, esetleg börtönbe került a tettei miatt, akkor a rendszer tudattalanul kizárta őt, a hozzá kapcsolódó férfi energiával egyetemben.

Háborús időszakokban, amikor a férfiakat elszakították családjuktól, és ezért nem tudtak helyt állni, az anyáknak kellett erősnek lenniük, egyedül boldogulniuk. Sok családba beépülhetett az a minta, hogy "nincs szükség férfira".

Családon belül nem ritka, hogy az anya nem tud vagy nem akar felnézni az apára, netán annyira haragszik rá, hogy a gyerekekben is elzárhatja az apai minőséghez való kapcsolódást. Az anya/feleség egyszerre próbál irányítani, dönteni, támogatni, és érzelmileg is jelen lenni. Ez gyakran az anya túlterheltségéhez, frusztrációhoz és kibillent családi dinamikához vezet. Lánygyermekeknél az apa iránt érzett harag párkapcsolati nehézségeket, "rossz fiúk" választását, önértékelési problémákat okoz, hiszen hiányzik a lánynak az apai elismerés, védelem és megbecsülés.

Ahhoz, hogy a rend és a szeretetteljes, érezhető férfierő újra jelen legyen a rendszerben stabilitás, határozottság, de nem uralkodás formájában, a családállítás során felszínre hozzuk a kizárt férfiakat, és méltó helyre tesszük őket. Helyreállítjuk az apa iránti tiszteletet, még ha tudjuk, hogy hibázott is. Elismerjük a férfi minőséget, mint erőt, tartást, stabilitást. És végül, de nem utolsó sorban a női ág, leginkább az anya, visszaadja a férfinak a helyét, és elengedi azokat a szerepeket, amelyek nem hozzá tartoznak.