‘Ökör-éhség’, avagy bulimia a családállításban

A kóros falási rohamok és az ezeket követő önhánytatás, vagyis az elfogyasztott tápláléktól való szabadulási szándék hátterében nem csak pszichológiai okok, hanem családdinamikai és rendszerszintű hatások is állhatnak, melyek befolyásolják az érintett személy önképét, érzelemszabályozását és kapcsolati mintáit.

Ha egy lány anyja például olyan jelzéseket ad gyermekének, mely szerint az apa nem jó és ezért nem fogadhat el semmi tőle, akkor a gyerek, mivel belül mindkét szülőjéhez hű akar maradni, azt érzi, hogy ha nyíltan nem is, de titokban mégis elfogadja, amit az apától kap. Vagyis titokban eszik, és ezzel hű marad az apjához, majd kényszeresen visszaadja (kihányja), így hű marad az anyjához.

Kicsit olyan ez, mint az okos lány meséje, ahol a király azt parancsolja a lánynak, hogy "menjen is el a leány őhozzá, meg ne is; köszönjön is, meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is". Így oldja meg az okos gyermek a saját maga számára a konfliktust, és marad hű mindkét szülőjéhez.

A feloldás az anya részéről az lehet, ha azt mondja a lányának: "Nyugodtan fogadd el, amit apádtól kapsz. Ő ugyanolyan jó számodra, mint én".

Azonban, ha az anya viselkedésének, a férjével való igazságtalan bánásmódjának a mélyére ásunk, akkor további tudattalan rétegek bukkanhatnak fel. Például, felszínre kerülhet egy nehéz apa-lánya viszony, ahol az anyát az édesapja rontotta meg, és az anya bár nem szeretne szembesülni ezzel a gyerekkori traumával, nem tud elbújni előle, és a saját férjére és lányára vetíti ki.

A családban így lesz tabu az érzelmek nyílt kifejezése, különösen a haragé, szomorúságé vagy frusztrációé. A bulimiás viselkedés ezeknek az elfojtott érzéseknek a testi szinten való "levezetése".