Öngyilkossági gondolatok, suicid hajlam

Az öngyilkossági gondolatok, viselkedés vagy kockázat nemcsak egyéni, pszichés vagy biológiai tényezők következményei, hanem nemzedékeken átívelő mintázatokhoz is kapcsolódhatnak.

Ha egy gyermek olyan környezetben nő fel, ahol egy szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő vagy bármely hozzátartozó öngyilkosságot kísérelt meg, vagy követett el, az normalizálhatja a suicid viselkedést, mint megküzdési módot és mintaként szolgálhat krízishelyzetben.

Gyakori, hogy az előző generáció traumái, háborús élmények, erőszak, öngyilkosság a családban feldolgozatlanul maradnak és adódnak tovább fokozott szorongás, kötődési zavarok, depresszió formájában.

A gyerekek nemcsak genetikai sérülékenységet örökölhetnek, hanem azt a mintát is, hogy a problémák megoldásának ez egy lehetséges útja. A gyerek "követni akar" valakit (pl. elhunyt szülőt, nagyszülőt), aki öngyilkos lett.

Ezért fontos, hogy a családokban lehessen nyíltan beszélni a családi titkokról, nehézségekről, hogy a fiatalok egészségesebb megküzdési módokat sajátíthassanak el.

A családállítás segít láthatóvá tenni az elfeledett vagy elutasított családtag sorsát, oldja a tudattalan azonosulást ("én is utánad megyek"), és teret nyit arra, hogy a családtagot lélekben követni akaró a saját életét válassza, miközben tiszteli az előd sorsát