Rettegek a repüléstől
A repüléstől való félelem nem minden esetben magáról a repülésről szól, hanem szólhat a szabadság bűntudattal való összekapcsolásáról is családi szinten, mely védelmi mechanizmusként szolgál az egyén számára. Egyes családi rendszerekben a távolodás félelem formájában jelenhet meg és az a családi narratíva, hogy "nem hagyhatom el a családom, mert ezzel hűtlen lennék hozzájuk".
Ha valaki olyan családban nőtt fel, ahol nagy hangsúly volt a kontrollon, a biztonságon, és a kiszámíthatóságon, akkor a repülés, mint kontrollálhatatlan helyzet, aktiválja az ebből fakadó szorongásokat. Egy túlféltő szülő, aki nem engedi gyermekének, hogy az osztálytársánál aludjon, olyan mintákat adhat át, hogy a világ veszélyes, és minden idegentől vagy ismeretlentől tartani kell.
Előfordulhat a család múltjában is valamilyen utazáshoz, elváláshoz, meneküléshez vagy balesethez kapcsolódó trauma, amit a család nem dolgozott fel tudatosan és a következő generációk ezeket a feldolgozatlan élményeket tudattalanul "örökölhetik" irracionális félelem formájában. Például, ha egy családtag menekülni kényszerült háború, zavargások idején, vagy repülőbaleset történt valakivel a családban; ha egy nagyapa, aki az 1956-os forradalom után menekülni kényszerült Nyugatra egyedül, gyors döntéssel, teherautóval, a családját hátrahagyva, de a határon elfogták, majd internálták — ezek az elhallgatott történetek a családban az eltávolodás miatt erős félelmet generálhatnak.
Az olyan családokban, ahol a gyereknek korán kellett felelősséget vállalnia, gondozni, érzelmileg támogatni a szülőjét, az ilyen gyerekek felnőtt korukban gyakran nehezen adják át az irányítást. Az olyan családokban, ahol az apa korán meghalt, és az anya azt hangoztatja a gyermek felé, "Nélküled nem bírtam volna ki," a gyermek tudattalanul érzelmi társává válik az anyjának, és részben magára vállalja a család érzelmi egyensúlyát. A repülés egy ilyen terep, ahol teljesen másokra van bízva az életük, és ez aktiválhatja az érzést, hogy "nem lehetek gyerek, nem lehetek tehetetlen".
A családállítás segít ránézni a transzgenerációs hatásokra, feltárni, hogy milyen családi minták, hiedelmek élnek bennünk a biztonságról, szabadságról, kontrollról és oldani a rejtett lojalitásokat. A mezőben szimbolikusan "engedélyt" kap az illető a repüléshez, azaz a szabadsághoz és önállósághoz.