Szeretném, ha könnyebb lenne neked, hogy jól érezd magad

Amikor egy édesanya bármilyen okból arra kényszerül, hogy egy családtagnak átadja a gyermekét, mert ő maga nem képes felnevelni, ez mindig mély lelki és rendszerszintű következményekkel jár. Még ha más neveli is a gyermeket, a gyermeknek mindig az édesanya és édesapa gyermekének kell maradnia a rendszerben.

Ha a gyermek például a nagymamát tekinti érzelmileg az anyjának, az generációs problémákhoz vezethet, pl. lojalitáskonfliktusokhoz, identitászavarhoz és kapcsolati nehézségekhez. A gyermek hűséget érez az édesanyjához, még akkor is, ha más neveli, de gyakran nem engedi meg magának, hogy boldog legyen, mert tudja, hogy az anyja szenved. Ennek következményeként később lehet, hogy ő sem fog tudni kötődni a saját gyermekéhez. Úgy érzi, mintha nem lenne joga jó anyának lenni.

Ha az anya átadja a gyermekét, azt az anya lelkében gyakran mély bűntudat, fájdalom vagy szégyenérzet kíséri. A családállításban ezeken az érzéseken könnyíthetünk, ha az anya megkapja a rendszertől azt az elismerést, hogy a lehetőségeihez képest a legjobbat tette. Ez segítheti az anyát abban, hogy ne rekedjen meg a múltban.

Az állítás során először a gyermek nem tud az anyja szemébe nézni és csak nagy távolságból figyeli őt. Minél tovább nézi azonban, annál inkább felolvad a dühe, könnyes lesz a szeme, ellágyulnak a vonásai. Mély fájdalom szakad fel belőle: "Haragudtam rád, amiért nem maradtál velem. De most már látom, mennyi fájdalmat cipelsz." Ez a fájdalom nem is annak szól, hogy másnak adta az anyja, hanem abból, hogy ő még ennek ellenére sem boldog. Hiába volt az egész, hiába áldozta fel magát. Az elválást még elviselte volna a gyermek, hiszen a lelke mélyén kész volt minden áldozatra az anyjáért, ha azzal segített volna neki. De a dühe abból fakad, hogy felismerte, hogy még az áldozatával sem tudott neki segíteni.

A családállítás során az anya engedélyt ad a gyermeknek, hogy boldogan éljen. Azzal, hogy elismeri, hogy amikor a gyermeke megszületett, még nem volt rá kész, de mindig a szívében hordozta, kezdetét veszi a gyógyulási folyamat a gyermek számára. Tudatosul benne, hogy az édesanyja fájdalma nem az övé, nem dolga cipelni többé.