Szexuális visszaélés a családban

A szexuális visszaélés a családban rendkívül nehéz és érzékeny téma, amely testi, lelki és transzgenerációs szinten is mély nyomokat hagy. Számos dinamika, azonosulás idézheti elő ezt a helyzetet, amikor az áldozat, de akár az elkövető is tudattalanul azonosul egy korábbi generáció sorsával.

Ha egy családtag a múltban is elszenvedett vagy elkövetett hasonló traumát, az a rendszerben "helyet kér", és a későbbi generációk tudattalanul hordozzák ezt a sorsot. Minden családtag – bármilyen súlyos tettet is követett el – jogot formál arra, hogy el legyen ismerve, mint a rendszer tagja. Ez azonban nem jelenti a tettek jóváhagyását, hanem mindössze azt, hogy a rendszer csak akkor nyugszik meg, ha mindenki "látható".

A családi rendszerből kizárt személyek, titkok, tabuk, melyekről senki sem beszél, visszatérhetnek energetikai szinten, például hasonló sors ismétlődésével. Ha a szexuális visszaélés gyermekkorban történik, különösen apa-lánya vagy más közeli viszonyban, az hosszú távon kihat a nőiesség/férfiasság megélésére, párkapcsolatokra, határok érzékelésére.

Egy szinte már "elfeledett" szexuális visszaélés, melyről a család sosem beszélt, az áldozat részéről felnőttként bizalomhiányt, szégyenérzetet, önutálatot, szexualitással kapcsolatos zavarokat idézhet elő a párkapcsolataiban.

A családállítás mély felismeréseket hozhat azáltal, hogy megjeleníti az áldozat és elkövető viszonyát, a háttérben meghúzódó családi mintákat és a helyreállítás lehetőségét szimbolikus szinten.

Az áldozat az állítás során lehajtott fejjel távol áll az elkövető képviselőjétől. A trauma képviselője gyakran középen áll, megakasztva a kapcsolódásokat a nehéz energiák miatt. De ez a trauma gyakran nem a jelenlegi családban kezdődött, hanem már az apa is áldozat volt gyerekként, vagy ami legalább annyira súlyos, tanúja volt a bántalmazásnak. Ez azonban nem menti fel az apát a felelősség alól, de láthatóvá válik a sorsismétlődés.

Az anya képviselője háttal áll ennek az egésznek, mintha nem akarná látni, fizikai szinten le van fagyva. Ő az, aki nem tudott vagy nem akart szembenézni a történtekkel, esetleg ő nem vállalta fel a férje mellett a szexualitást, vagy az is lehet, hogy ő is a trauma túlélője.

A teher letétele az áldozat részéről az oldó mondat kimondásával történik: "Ez nem az én terhem. Ez a tiéd, apa. Ezt én most leteszem, nem viszem tovább."

Ez nem megbocsátás a klasszikus értelemben, hanem egy belső határ meghúzása, és energetikai leválás a traumatikus kötésről. A cél nem a "megbékélés" az elkövetővel, hanem a belső erő visszanyerése, a gyermeki én meglátása és a múlt elismerése anélkül, hogy tovább hordoznánk azt.

Az apa viselkedése elfogadhatatlan, mégis az apa az áldozat apja marad. Az apa tetteinél sokkal jobban és mélyebben szenved a gyermek, hogy nem szeretheti az apját. Nem könnyű szétválasztani a két dolgot, és ezzel helyreállítani a rendet. El kell ismerni a tényt, hogy egyrészt ő az apja lánya, az meg az ő apja, hogy szeretheti apaként, másrészt pedig, hogy a szeretett apa gyermekének megrontója, neki és testvéreinek súlyos testi és lelki fájdalmakat okozott. Így tud a bűn az apánál maradni.