Válogat a kendermagban…

Körülbelül két-három éves kortól kezdődik a gyerekeknél az ismétlődés iránti vágy, ami a szülőket egy idő után őrületbe kergeti: újra és újra ugyanazt a mesét akarják hallani, ugyanazt a ruhát felvenni, ugyanazt az ételt enni…

A gyermek állandóan virslit enne, vagy müzlit, vagy sajtos tésztát, vagy szalámis kenyeret... Aztán vált valamire, amit szintén hetekig képes fogyasztani, sőt csak azt és semmi mást.

A valódi válogatósság pedig akkor kezdődik, amikor a szülők pánikba esnek és elkezdenek könyörögni, zsarolni, ígérni. Ezzel azt kommunikáljuk felé, hogy minket, felnőtteket bizony érzelmileg lehet szabályozni azzal, hogy ő elfogad-e egy ételt vagy sem.

A kisgyermekek válogatóssága gyakran egyfajta önállósági törekvés. Ha a szülő nagyon erősen kontrollálja az étkezést ("Meg kell enned!"), a válogatósság erősödhet, mert a gyermek így tudja kifejezni a saját akaratát.

Ha a családban nem egyértelműek a határok (pl. minden kérést azonnal teljesítenek, vagy épp ellenkezőleg, nagyon merevek), a válogatás eszközzé válhat a határok tesztelésére.

Az érzelmi nyomás, amikor az étel jutalmazásra vagy büntetésre szolgál ("Ha megeszed, kapsz desszertet", "Ha nem eszed meg, mérges leszek"), fokozhatja az ellenállást.

Az étkezés körüli viták gyakran más, mélyebb családi feszültségeket tükröznek. A tányér feletti harc sokszor a kapcsolatokról szól, nem az ételről.

Erre érdemes ránézni egy családállítás keretében.